Az nekem a Yeah Yeah Yeahs, ami a Wheatusnak az Iron Maiden vagy a Weezernek a Nirvana – tehát az örök kedvenc, az inspirációk és az örökre megmaradó zenei élmények alfája és omegája, képletesen szólva. Szóval akaratlanul is elfogult vagyok, amiben benne van az is, hogy bármit csinálhat már ez a zenekar, egyszerűen nem tud rossz lenni vagy nem működni. Éppen ezért kellett dupla odafigyeléssel szemlélnem a csapat új lemezét, az It’s Blitz!-et, de szerencsére fellélegezhettem.

Várakozás egy álom megvalósulására, hosszan kígyózó sorok, óráknak tűnő percek. Egy jegy, amivel megváltható az út az elvarászolt kastélyba. Egy este, mitől nem tudod mit várhatsz. Egy pillanat, ami átenged egy másik világba, ahol végre rálelhetsz a csodára. Egy bohóc, kinek arcán huncut mosoly húzódik és egy doboz, miből előtör a varázslat…

Rá lehet húzni a Kaiser Chiefsre, hogy hát igen, ez is egy tipikus brit indie-rock zenekar, aki klisét klisére halmoz, ismétli önmagát, közepes, nem tud újat mutatni vagy mondani, és csak okosan nyúl a Clash vagy a Blur hagyatékából. Valamitől mégis sikerül nekik az, ami sokaknak nem: hogy amit hallunk, az kétségkívül Kaiser Chiefs-es.

Ha egy, a keményebb zenékben jártasabb embert megkérünk arra, hogy mondjon pár – a metál stílusában – kiemelkedő személyiséget, ikont, biztosan az első három hely valamelyikén találjuk Dimebag Darellt. A Pantera legendás gitárosát, a tragikus hirtelenséggel, fiatalon elhunyt példaképet mutatja be a sorozat következő része.

A hip-hop / RnB zene napjaink egyik legmeghatározóbb zenei stílusa. Halljuk bulikban, rádióban és nyomon követjük az előadók pályafutását, életét. Mint a pop vagy a rock életben, itt is számos nagy legenda él a köztudatban, akik sajnos már nincsenek köztünk, mégis meghatározó alapjai ennek a zenei világnak. Érdemes hát megismernünk a legnagyobbakat.