Egy delfin a Marsról

A több ezer leúszott kilométer, megmozgatott súly, napi 6 óra edzés, lelkesedés, alázat, szorgalom, tehetség, szerencse. Ezek minden profi sportoló életében alapvető, szükséges dolgok ahhoz, hogy a csúcsra érjenek. De mivel több Michael Phelps? Miért tudott 23 éves korára versenytársai, sőt az egész úszóvilág fölé kerekedni? Hogyan képes ilyenfajta teljesítményt egy emberi szervezet produkálni? Lehetséges-e ez egyáltalán mindenféle külső "adalékanyag" nélkül?

Testi adottságok

Bár nem tanácsos kiemelni Phelps egyik különc tulajdonságát sem, az okot én elsősorban testi adottságaiban keresném. Nem véletlenül nevezi a közvélemény többek között delfinembernek is, hiszen teste valósággal az úszásra született. 192 cm magas, amely magassághoz aránytalanul nagy karfesztávolság társul: szétterített karjainak ujjtól-ujjig mért távolsága pontosan 2 méter. (Átlagos embernél a két adat megegyezik.) Lábmérete európai számozással 49,5-es, csuklói, könyökei rendkívül rugalmasak, lábfejét pedig kb 200 fokban - spiccben, túl az egyenesen - vissza tudja hajlítani. (Ezen a videón ez elég jól látható.) Szíve percenként 30 liter vért pumpál az izmaiba, ami kétszerese az átlagemberének, ráadásul szervezetében kevesebb tejsav termelődik, tehát kevésbé fárad el, nehezebben merevednek le az izmai.

Mind sajátos úszótechnikájának, mind pedig hosszú és erős karjainak köszönhetően a medencében 25 métert mindössze 6-8 karcsapással tesz meg, míg versenytársainak ugyanehhez 12-16 csapás kell. Lábizmai és ízületeinek ruganyossága lehetővé teszik azt is, hogy a fordulóknál 10 méterre is képes legyen elrúgni magát a faltól. Eddig bemutatott jellemzői miatt felmerült vele kapcsolatban az úgynevezett Marfan-szindróma gyanúja. A Marfan-tünetegyüttes a kötőszövet ritka betegsége, amely a szemben, a csontokban, a szívben és a vérerekben okoz rendellenességeket. Az ebben szenvedőkre jellemzőek a megnyúlt karok és ujjak, hosszú, nyurga felsőtest - ami hosszabb mint a lábak -, extrém izületi rugalmasság, hosszúkás arc, keskeny áll. Zárójelben megjegyzendő - ha ez igaz - 50% esélye van annak, hogy a gyerekei is hasonló tulajdonságokkal jöjjenek világra...

Ilyen méretű terheléshez bizony bőven kell az üzemanyag. Ennek okán Phelps naponta 10.000 kalóriát visz be a szervezetébe. Bár sok helyen a média 12.000 kalóriát említ napi adagnak, az úszózseni egy interjújában kifejtette, hogy a valós adat "csupán" 10.000 kalória, ami még így is 5X nagyobb egy átlagember kalóriabeviteléhez képest. Hogy miből is áll össze ez a félelmetes mennyiség? A naphoz szükséges lendületet 3 db tojásos szendvics sajttal, paradicsommal, salátával, sült hagymával és majonézzel adja, amit két csésze kávé és egy 5 tojásból készült omlett követ, ezután egy tányér zabkása, könnyed levezetésként pedig három szelet cukrozott francia pirítós, valamint 3 csokis palacsinta is lecsusszan hősünk torkán. És ez csak a reggeli. Ebédkor általában hasonló mennyiségű szénhidrátbevitelt jegyezhetünk mint reggelinél: a fél kiló szószos tészta, az újabb fehér kenyérből készült két nagy sonkás szendvics, újfent majonézzel leöntve, pár doboz energiaitallal megbolondítva aligha nevezhető mindennapos adagnak. Vacsorára további fél kiló tészta tűnik el Mike bendőjében, illetve még pizza és további energiaitalok is szerepelnek az esti menüben.

A hihetetlen mennyiségű elvégzett munka tükrében is meglehetősen túlzónak tűnhet ez az óriási tápanyagbevitel, hát még az összetétele. Hiszen valljuk be, tészta tészta hátán és emellett a zöldség és gyümölcs minimális fogyasztása nem túl egészséges. Azon felül, hogy bár a túlzott fizikai terheléshez szükséges nagy mennyiségű szénhidrát bevitele a szervezetbe, Phelps anyagcseréje - mint minden más jellemzője is - jóval eltér a szokásostól: több kalóriát éget el a teste ülés közben, mint az emberek többsége egy kiadós séta alkalmával.

Edzés

Na igen. Mégiscsak ebben keresendő a megoldás, ebben talán nem különbözik a többi sportolótól. Hiszen hiába az emberfeletti testalkat, adottságok, szerencsés csillagzat, áldozatkész gyermek - és szülők, ha nincs benne az emberben, esetünkben "lény"-ben, a sikerhez szükséges kilométer. Hetente 6 nap edzés, ami napi 6 órát jelent, leúszott távban pedig heti 80 kilométert. Azaz havonta 4X80= 320 km, évente 4160 km. 7 éves korában kezdett bele a versenyúszásba, de számoljuk ezt a terhelést "csak" 15 éves korától, akkor is már minimum 33.280 megtett km-nél járunk, és ez csak amit vízben leúszott... Kellett azonban ezen felül valaki, aki felfedezi a kis Michaelben a tehetséget. Ez egy edző esetében kisgyerekek oktatásánál hasonló, ha nem nagyobb zsenialitást kíván, mint maga a bajnok, akit kinevel. Az aranyásó neve pedig Bob Bowman. Michael nevelő- és jelenlegi edzője alighanem maga sem gondolta volna, hogy idáig viszi az az elálló fülű, vézna kissrác, akiben anno meglátta a tehetséget.

Ilyen teljesítmény láttán naná, hogy rögtön mindenki doppingért kiált. Mindannyiunknak joga van a véleményalkotáshoz, a magam részéről csak annyit tudok mondani: én hiszek neki. Illetve szeretnék hinni. Mert ahogyan még '88-ban Egerszegi kenterbe vágta az orvostudomány friss NDK-s gyártmányait, bizonyította azt, hogy léteznek korszakalkotó zsenik, akik pont jókor, jó helyen, megfelelő adottságokkal ott vannak, ahol lenniük kell, és maximálisan élnek is az adódó lehetőséggel. Persze, egyszer elérünk az emberi teljesítőképesség határához, hiszen nyilván nem lehet 100m pillangót 5 mp alatt leúszni. Megjegyzem, kíváncsian várom, mikor jutunk el odaáig.

"Eszem, alszom és úszom, ennyi fér az időmbe."- így Phelps. Hát, elhisszük neki, mert ezt máshogy tényleg nem lehet. Arról még nem írtam, hogy miként került le egyáltalán ez a srác uszoda közelébe. 1.: egyik nővére válogatott úszóként versenyzett, 2.: a kis Mike súlyosan hiperaktív volt. Édesanyja azért vitte úszóedzésre, hogy a felesleges energiáit levezesse és fegyelmet tanuljon. Hm. Azt hiszem, elég jól sikerült neki...

Oszd meg a véleményed másokkal. (1 hozzászólás)