Gyorsulás, egy kicsit másképp, egy kicsit vizesen...

Úgy gondolom, bevezetésképpen nyújtunk némi információt a sport kialakulásáról, történelméről. Még a 15. század körül - mikor a kalózkodás az aranykorát élte - a Földközi-tenger körzetében a kicsapongó kalózok, kereskedők kikötővárosokban (a mi esetünkben Velencéről van szó) horgonyoztak le. Ilyenkor aktívan részt vettek az éjszakai életben, kocsmáról kocsmára jártak, mulattak, nőztek, és mellé kellőképpen iszogattak. Szerintem senki nem lepődik meg azon, hogy ez a fajta életvitel nem nagyon tetszett az ott élő tisztességes polgároknak, és próbálták visszaszorítani a bűnözést, vandalizmust. Viszont ez nem ment olyan egyszerűen, legfőképpen a kalózok makacs, tiszteleten viselkedése miatt. Ezért valami hatásosat kellett kitalálni ellenük.

És itt jött képbe a versenyzés. Azt hiszem, nem is kérdéses, hogy mivel: gondolákkal. A tét a rend megtartása volt. Az akkori embereink kiválasztottak egy versenyzőt maguk közül, ugyanúgy mint a helyiek. Egymás mellé állították a gondolájukat és rajtra indultak, a táv 50 méter volt. Aki hamarabb célba ért, annak az akarata teljesült, egészen 2 hétig. Bármennyire is hihetetlen, de ebből tudomásunk szerint soha nem volt nézeteltérés. A felek tiszteletben tartották a másikat, és semmilyen más segédeszközt nem használhattak. Csak a gondola, az evező, és a "sofőr". Ahogy teltek az évek, úgy váltak az ilyen versenyek egyre népszerűbbé, nagyobb presztizsűvé.

És a fejlődés nem állt meg a mai napig sem! Sőt…! Külön szövetségek alakultak, az amatőrből hivatásos lett, és a tét is lényegesen megváltozott, nem mássá mint pénzzé, itt nem kis összegekre gondolok. A nézők a legjobb helyekért akár egy kisebb vagyont is hajlandóak voltak kiadni, vagy fogadni a befutóra. És akkor ugorjunk is a szabályokra, a lebonyolításra, avagy arra, hogy hogyan is néz ki ez 2009-ben.

Minden évben eljön a nap, amit oly sokan várnak: a Velencei Gondolás Gyorsulási verseny. Amatőrök nem indulhatnak, csak felkészült, bejelentett versenyzők, akik tagjai a VRA-nak, vagyis magyarul a Velencei Versenyzők Szövetségének. Ide a bekerülés nem egyszerű, rengeteg szabálynak kell megfelelni. Mindig más napon, de egy évben csak egyszer zajló viadalon, két kategóriában hirdetnek győztest. A hagyományos "lapátolós", vagyis az emberi erővel, lapáttal történő haladás mellé a technika fejlődésével kialakult a motoros vagy más néven gépi kategória. A versenyzők és csapataik egész évben készülnek a viadalra, a gondolákat a Forma-1-es autóktól eltérő módon nem szélcsatornákban, hanem vízcsatornákban tesztelik.

Az emberi erővel hajtott gépek kategóriájában hagyományos gondolákkal küzdenek a versenyzők. Mindent pontosan méretre kell szabniuk, és légterelők vagy vízterelők - amik esetleg gyorsabbá tehetnék a járművet - használata tilos. A motoros kategória kicsit szabadabb, viszont a motorok egységesítve lettek, így a gondoláknak csak méretbeli megkötése van. A többi része szabadon alakítható, gyorsítható légterelőkkel vagy bármilyen - a tervező által hasznosnak gondolt - elképzeléssel. A verseny napjainkban nem mondható legálisnak, de a nagy történelmi múlt miatt a rendőrök szemet húnynak fölötte. Reklámja nincs a versenynek, hisz nem a népszerűségért, hanem a győzelemért hajtanak. Ezért sajnos fényképeket nem tudtunk szerezni a versenyről és a járművekről sem. A szabályok a két kategóriában majdnem mindenben megegyeznek, egyedül a táv jelent különbséget, hisz a lapáttal történő versenyeken 100 méter a táv, még a gépi futamokon 200 méter. Az esemény népszerűsége rohamosan növekszik, így ha valaki hajlandó lesz nagyobb összeget áldozni a sportágra - hogy legálissá váljon - akkor hamarosan a TV képernyői előtt ülve mi is részesei lehetünk ennek a nem midennapi élménynek.

Már alig várjuk!