Erasmus - mennyi az állás a vége előtt?

Emlékszem, attól fogva, hogy kihirdették az Erasmus ösztöndíj nyerteseinek nevét, és köztük az enyémet is, az indulásig hátralévő időt behálózta a felkészülés. Kipostázandó dokumentumok, önéletrajzírás, szálláskeresés, térképnézegetés, a kinti koordinátorokkal történő heti e-mail-váltás... Aztán természetesen előrehozott vizsgák, összesűrített vizsgaidőszak, karácsonyi búcsúzkodás a rokonokkal, szilveszteri a haverokkal, és január második hetében irány Amiens, egy francia kisváros Franciaország északi részén.

Hat csoporttársammal vágtam neki az amiens-i Erasmusos életnek. Nem igazán tudtuk mire vállalkoztunk, de volt egy sejtésünk, hogy nem fog minden simán menni az elején. És valóban, ebben a városban sajnos nem volt semmiféle szervezet, mely külön Erasmusos diákokkal foglalkozna (ekkor világosodott meg számomra, hogy nálunk miért létezik az Exchange), így az elején lelkes, majd idő múltával inkább türelmetlen koordinátorokon kívül csak magunkra számíthattunk. Kezdeti bizonytalanság és akklimatizálódás után elkezdtünk talpraállni és megismerni a várost és az új környezetet. A város, illetve az országrész sajátossága, hogy esik az eső. Nem kicsit és néha, így meg kellett szokni az időjárást, és mint azt kedvenc nénink a nemzetközi osztályról mondta, itt az emberek szívében van a napsütés. Tagadhatatlan; nehéz az elején egy teljesen új környezetben kialakítani saját ritmusunkat, dacolva a honvággyal és a kezdeti nehézségekkel.

Ám nem telik bele egy hónap, és az ember azon kapja magát, hogy a mindennapokról cseveg a portással, ismeri a buszvezetőt, és tudja, hol a legolcsóbb a sör. Buli. Ez talán a legfontosabb fogalom, ami sokaknak eszébe jut az Erasmus-ról, és immár tapasztaltként elmondhatom, hogy valóban. Rengeteg buli van kilátásban mindazok számára, akik abban a szerencsében részesülnek, hogy valamennyi időt kinn tölthetnek a program keretében. Ez természetesen függ attól is, hova sikerül kijutni, de egy dolog közös mindenhol, hogy a közösség, ahova bekerülsz nagyon befogadó, és talán mindenhol azonos céllal működik; új ismeretségeket szerezni, és megismerni a világ más részeiről érkező arcokat. Brazíliától az Egyesült Államokon keresztül Bulgáriáig, mindenféle néppel találkozhatunk, ami rendkívül érdekes élményekkel gazdagíthat. De ez nem csak a bulikról mondható el, hisz a mindennapokban is elmélyítjük ezeket a kapcsolatokat, közös főzések, kirándulások és közös programok során. Számomra ezek talán többet is jelentettek eddig, mint egy szórakozóhelyen zenét túlüvöltve diskurálni arról, hogy igen Spanyolországban is büntetik, ha sört iszol az utcán...

Suli. Mindenhol máskor kezdődik a tavaszi félév, Amiens-ben ez január közepére esett, aminek felettébb örültünk tekintve, hogy a kiutazás előtt három nappal még pótvizsgáztam. A nyelvvel egyikünknek sem volt nagyobb gondja, igaz szokni kellett az akcentust, de a kommunikáció szép lassan kialakult köztünk és a francia diáktársadalom között. Felvettük óráinkat 35-40 kredit mennyiségében (természetesen papíron, a franciákat nem áldották meg a mindenható neptunnal), és elkezdődött a rutin... Kétórás előadások, ebből maximum napi három, és természetesen egy szabad nap a héten. Nem lehet mondani, hogy leterhelnék az Erasmusos diákokat. A tananyag eleve könnyebb, és a követelmény sem hasonlít egy pénzügy vizsgához, ha ehhez hozzávesszük, hogy még hülyének is nézik a cserediákot, és emiatt kímélik, akkor mondhatni kifejezett kéjutazás Eramusos-osként tanulni. Gondoltuk ezt akkor, amikor még nem számítottunk rá, hogy a franciák sztrájkos kedve mindent érint. Február közepe fele lehetett, amikor kitört a sztrájk az egyetemen, ami számunkra azt jelentette, hogy körülbelül heti 1-2 tanítási nap elmaradt random módon: vagy volt tanár, vagy nem. Olyan is előfordult, hogy a lelkes lázadó fiatalok elbarikádozták magukat az épületbe, és onnantól se ki, se be. Nem gondoltam volna, hogy egyszer majd sajnálom, hogy elmaradnak az óráim, de ez is bekövetkezett. Most április közepe van, és van olyan diák, akinek ebben a félévben körülbelül egy hét tanítás volt megtartva. Nekünk szerencsénk volt, mivel a közgazdászok nem pihenhetnek, és így nekünk volt mit csinálni. Az Erasmus főként egy más környezetben való tanulásról szól, és persze nem a tanuláson van a hangsúly. Összegzésként annyit, hogy minden embernek érdemes elgondolkodnia, hogy pályázzon, hiszen egy egyedülálló élménytengerben fürödhet, ami sokak számára nem adatik meg...

Oszd meg a véleményed másokkal. (0 hozzászólás)