Bikini-Interjú

Immáron 23 éve, hogy megalakult a Bikini. Mi az a belső erő, ami ennyi éven keresztül összetartotta a zenekart? A rendszerváltás után sok zenekar feloszlott, eltűnt, nektek voltak nehézségeitek ebben az időben?

A rendszerváltás után a magyar zenei élet teljesen megváltozott. Ekkor mi abba is hagytuk néhány évre a zenélést. Olyan emberek, zenekarok jelentek meg, akiknek semmi köze nem volt a zenéhez. Elkezdődött a playback zenekarok időszaka, a kilencvenes évek erről szólt, szóval én azt hiszem, hogy egy nagyon sötét évtized volt, nemcsak zeneileg, hanem más művészetek terén is. Úgy döntöttünk, hogy vége, nem zenélünk tovább. Az volt a szerencsénk, hogy minden tag zene közelben maradt. 1999-ben megláttam a fényt az alagút végén és szóltam Alajosnak, hogy álljunk össze újra. Az újrakezdés nagyon nehéz volt, mert mindenhol azt szerették volna, hogy playbackről játszunk. Egy igazi zenésztől ne várja azt senki, hogy akassza a nyakába a gitárt és ugráljon… A Bikini a mai napig sem a pénzért zenél, hanem mert mindannyian állatira szeretjük a zenét. Szinte fillérekért játszottunk csak azért, hogy megmutassuk, az élőzene nem halt meg. A közönséget évekig becsapták. Elhitették mindenkivel, hogy a playback zenekarok tényleg ilyen jó zenészekből állnak, és képesek minden koncerten lemezminőségben megszólalni. Lassan azonban kezdett kiderülni az igagazság. Feltűnt a közönségnek, hogy hangszer sincs a színpadon, vagy hogy hátraszaltó közben gyönyörűen énekelnek három szólamban. Az effajta húzásokkal lassan betelt a pohár, egyre csökkent a playback iránti érdeklődés. A kilencvenes évek végén néhány zenekar (köztük a Bikini is) elindított egy ki nem mondott, de összetartó mozgalmat: „újra ZENÉT a színpadra”.

Sok éve zenéltek, milyen Bikinis szemmel az új generáció, miben változott az évek során a közönségetek?

A bikini koncertekre ma újra járnak azok, akik a nyolcvanas években is ott voltak, és az ő gyerekeik is, akik valószínűleg otthon ezen a zenén nőttek fel. Nagyon jó dolognak tartom, és örülök annak, hogy egy 15-16 évvel ezelőtt írt dal egy következő generációnak ugyanazt képes mondani. Ha valaki megkérdezni, hogy ennek mi a titka, arra azt tudom mondani, hogy a dalok… van a dalokban valami olyan gondolat, olyan szellemiség, ami különböző korosztályokat érint meg, ragad magával.

Miben más a mai zenei világ a kezdetekhez képest? Milyen új értékrendeknek kell megfelelnetek?

A nyolcvanas években egy zenekar, ha beült a mikrobuszba és út közben nem nagyon rúgott be, még nem estek le a színpadról, de megérkeztek… az már siker volt. Ez jellemző volt a nyolcvanas évekre az igen pezsgő zenei élet miatt. Ugyanez húsz év múlva már nagyon kevés. Én elmondtam mindenkinek a zenekarban, hogy ezt ma már csak iszonyú fegyelmezetten lehet csinálni, mert hatalmas a követelmény. A Plalyback hullámnak volt egyetlen egy jó oldala, az emberek megszokták, hogy minden tökéletesen cd minőségben szól. Azt mondták, „elmegyünk élő koncertre de ugyanazt szeretnénk hallani amihez hozzászoktunk”. Ehhez iszonyú fegyelmezettség kell. Ma már félrészegen vagy részegen nem lehet zenélni. Aki ezt tudomásul veszi, az képes csak érvényesülni.

2004-ben jelent meg az utolsó albumotok Angyali üdvözlet címmel. Ezen új dalok, újfajta hangzás hallható. Miért láttátok szükségesnek a megújulást?

Amikor visszatér egy zenekar nem szabad elkövetnie azt a hibát, hogy csak a régi dalokból akar megélni. Ha csak azokat játszanánk, olyan lenne az egész, mint egy érettségi találkozó. Összeülünk, megbeszéljük, hogy ki halt meg, ki ment férjhez és felolvassuk az osztálynévsort. Mi ezt nem akartuk. Úgy gondolom, hogy ez a zenekar mindig is egy alkotó közösség volt, és mi ennek fényében zenélünk, írunk új számokat. Novemberben megkezdjük a munkálatokat az új albummal. Lassan két éve jelent meg az utolsó albumunk, és szerintem ez az intervallum az, ami alatt igényes új lemez készíthető. A mi dalaink nem olyanok, hogy egyik nap meghallgatom, másik nap megszeretem, harmadik nap pedig elfelejtem. Ezeknek a számoknak sokkal hosszabb a kicsengésük. Kell körülbelül másfél év ahhoz, hogy az ember azt mondhassa, most már ezerszer meghallgattam, már mindent hallok mögötte, jöhet a következő lemez.

Nemrég új gitáros került a zenekarba Csillag Endre személyében. Hogy került ő a zenekarba?

1986-ban a Bikini és Edda összekötött turnéján közös kislemez született, amelyen Endre még az Edda tagjaként gitározott. Később 1992-ben a Bikini búcsúkoncerten is fellépett, 1993-ban a Budapest felett című albumon is ő gitározott, ezután másfél évig zenéltünk együtt. Már régóta kapcsolatban van a zenekarral, emberileg nagyon megszerettük. Mikor eldöntöttük, hogy megválunk a régi gitárosunktól, szinte rögtön őrá gondoltunk, így került ő a zenekarba.

Mik a terveitek a jövőre nézve?

Az új albumunkhoz még nem jelent meg videó-klip, de már csak az utómunkák vannak hátra. Ebben nagy segítségünkre van Endre, aki évekig foglalkozott klippezéssel is. Hamarosan elkezdünk dolgozni az új albumunkon is, melyet 2006 tavaszán már szeretnénk megjelentetni.