Az EU - Kapcsolatok szakirányról

Milyen tárgyak kellenek a szakirányhoz?
Vannak-e bekerülési feltételek (tárgyak, beadandó dolgozat, átlag)?

Szolcsányi Bálint: EU integrációs alapismeretek és Közösségi politikák tárgyakból 4-es átlag kell a bekerüléshez.


Miről szól a szakirány? Milyen tárgyakat oktatnak?

Sz.B.: Lásd: www.kkf.hu (illetve a cikk második felében - a szerk.).


Milyen az órák légköre, menete?

Sz.B.: Szerintem az órák légköre és menete nem a szakiránytól magától, sokkal inkább az oktatóktól és a diákoktól függ. Persze vannak bizonyos "műfaji korlátok", amennyiben az Integrációelmélet jellegénél fogva sokak számára kevésbé magával ragadó téma, mint pl. a Reklámpszichológia. Aki kedvét leli makrogazdasági kérdések tanulmányozásában, nyitott a politológia, történelem, világgazdaságtan témák iránt, azok számára érdekesek lehetnek az órák, viszont ha valaki inkább "jobb híján" keveredett az EU szakirányra, valószínűleg kevésbé lesz lelkes.


Be kell-e járni az órákra? Milyen a szemináriumok/előadások aránya? Gyakorlatias-e az oktatás?

Sz.B.: Milyen értelemben kell bejárni az órákra: "jogilag" (azaz: sok szeminárium van-e), vagy "praktikus szempontokból" (azaz azért kell bejárni, mert a vizsgán nagy hangsúlyt helyezünk az előadásokon elmondottakra)? "Praktikus szempontból" értelemszerűen ki-ki eldönti, jár-e órára vagy sem. "Jogilag", illetve Szemináriumok/előadások aránya kapcsán azt tudom mondani, hogy csak a programok-projektekből (P&P) van szeminárium.
Az oktatást lehetőségeink szerint igyekszünk gyakorlatorientálttá tenni: a P&P szemináriumon a hallgatók önállóan dolgoznak, az oktató szerepe az, hogy ha felmerül valamilyen kérdés vagy probléma a megoldandó feladattal kapcsolatban, akkor igyekszik azokat megválaszolni. Azokból a tárgyakból, ahol főképp előadások vannak, más jelleggel kerül sor a hallgatók "önfoglalkoztatására", alapvetően beadandó dolgozatok formájában végeznek önálló kutatást.


Milyen a tanár-diák viszony?

Sz.B.: Értelemszerűen változó, a tanártól és a diákoktól függően.


Mennyire terhelő a szakirány Milyen teendők vannak évközben? (beadandók, prezentációk, zh-k)? Milyen nehéz a vizsgaidőszak?

Sz.B.: Ez szerintem meglehetősen perverz kérdés. Úgy értem a szakirányválasztáskor nem kellene a legfontosabb szempontok között szerepelnie annak a kérdésnek, hogy "na és mennyit kell dolgozni?". Máshogy megfogalmazva ne azért válasszanak a hallgatók ilyen vagy olyan szakirányt, mert itt vagy ott könnyebbnek tűnik a vizsgaidőszak. Persze lehetséges ezt a kérdést is felvenni a mérlegelendő szempontok közé, de ha valaki azért választ egy szakirányt, mert az "lightosabbnak" tűnik, akkor annak az lesz a vége, hogy egy évig frusztrált lesz, mert olyan dolgokat kell meglehetős részletességgel tanulnia, amik egyáltalán nem érdeklik. De ez az én személyes véleményem.
Hogy a kérdésre is válaszoljak: mint általában a főiskola. Ha valaki "képes és hajlandó" tanulni, érdeklődő és nyitott, akkor sokat és többé-kevésbé lelkesen dolgozik. (Az más kérdés, hogy ezt adott esetben természetesnek veszi, és nem "terhelésként" fogja fel.) Beadandó van bőven (Majoros tanár úrnál is, Takács Gábornál is, és bizonyos értelemben nálam is, bár az én beadandómat a szemináriumon készítjük el), és természetesen az, hogy egy beadandó mekkora terhelést jelent egy diáknak, szintén diákfüggő: lehet készíteni lelkiismeretesen összefogott, koherens munkát sok kutatással és egyéni véleménnyel, és persze van, aki az utolsó pillanatban csapja össze a dolgot.
A vizsgaidőszak nehézsége megint csak attól függ, hogy – a kreditrendszernek köszönhetően - ki hány tárgyat görget maga előtt, mikorra időzíti a KV tárgyakat. Alapvetően szerintem az EU szakirányos vizsgaidőszak nem sokkal megterhelőbb, mint a korábbiak.


Milyen elhelyezkedési lehetőségek vannak a szakirány elvégzése után? Milyen állást lehet kapni? Mennyire telített az adott területen a munkaerőpiac?

Sz.B.: A szakirány alapvetően ahhoz járul hozzá, hogy a diákság nagyobb eséllyel kerüljön be a közszférába vagy az uniós pénzekkel foglalkozó cégek valamelyikébe. EU szakirányosok dolgoznak a legkülönbözőbb minisztériumokban (OM, FVM, Külügy, MEH), minisztériumi háttérintézményekben (ESZA Kht; VÁTI), vagy az állami szektor egyéb területein, de a szakirány nem korlátozza a diákságot az elhelyezkedésben. Van, aki riporter lett, van, aki pénzügyi tanácsadó, marketinges vagy ezeregy egyéb helyen talált munkát. Tehát az EU-szakiránytól függetlenül szabad a pálya.
A munkaerőpiac telített is meg nem is: jó pár éve napirenden van a közszféra leépítése, a kisebb államigazgatás igénye, de mint ismeretes e területen mind ez idáig nemigen sikerült előrelépnie kis hazánknak. Az uniós pénzekkel foglalkozó intézmények kapcsán pedig gyakorlatilag szakemberhiányról beszélhetünk. E tekintetben fontosnak tartom a közelmúlt pár pozitív példáját megemlíteni: egy volt diákom, aki jelenleg egy pályázatíró cégnél dolgozik, elmondta, hogy az adott cégnél jobban kedvelik a főiskolásokat, mint az egyetemistákat, mert sokkal gyakorlatiasabbak és bizonyos szempontból felkészültebbek. Egy másik volt hallgatóm az ESZA Kht-nál töltötte a szakmai gyakorlatát és ott is marasztalták. Egy jelenlegi hallgatóm pedig most kapott meg egy állást egy nagy állami vállalat EU-pénzekkel foglalkozó főosztályán két közgázossal együtt, de a témában sokkal jártasabbnak bizonyult egyetemet végzett kollégáinál.
Úgy gondolom, ez jól példázza azt, hogy a szakirányon megszerezhető az a tudás, mely ahhoz szükséges, hogy valaki később el tudjon helyezkedni, ám ehhez persze az is kell, hogy a diákot érdekelje a téma és tanuljon. Egyik említett diákot sem azért vették fel, mert az volt a diplomájába írva, hogy "EU szakirány", hanem azért, mert felkészült volt és rendelkezett a szükséges ismeretekkel.