A Public Relations szakirányról

Dr. Szeles Péter (szakirányvezető) válaszai

Milyen tárgyak kellenek a szakirányhoz?

Dr. Szeles Péter: Érdemes a szakirányos év előtt elmélyülni a PR-ben, az alkalmazott esztétikában és a szociálpszichológiában.


Vannak-e bekerülési feltételek (tárgyak, beadandó dolgozat, átlag)?

Sz.P.: Bekerülési feltételek nincsenek.


Miről szól a szakirány? Milyen tárgyakat oktatnak?

Sz.P.: A szakirány a Public Relations tevékenységről és szakmáról szól. Azok számára, akik nem ismerik, nincsenek tisztában a két szó jelentésével, inkább úgy fogalmaznék, hogy a tömegméretű befolyásolásról, a meggyőzésről, a vélemény és magatartás megváltoztatásának színes, sokrétű és komplex feladatkörével foglalkozik a szakirány. A PR ma divat-szakma. Ezt leszámítva is azonban még legalább 10 éves intenzív fejlődés előtt áll idehaza, de talán nemzetközileg is megtartja dinamizmusát. A hazai ok: ma a nagyvilágban szinte minden fajta szervezet alkalmaz PR szakembert, mert kommunikálnia kell a környezetével. Magyarországon ma még ez nem jellemző, tehát egyik terület a másik után, egyik szféra a másik után fedezi fel a PR hasznait és lehetőségeit a saját számára. Ez mind a szakembereknek kedvez. Sajnos, miután nagyon dinamikus volt a felfutás, számos területen szakemberhiány alakult ki, és ez tág teret engedett (már csak a fizetések nagyságrendjei miatt is) a kóklereknek, a dilettánsoknak, akik semmiféle ismerettel nem rendelkeztek, viszont csinálni akarták a szakmai gyakorlatot. Ez nagyon sokat ártott a hazai PR szakmának, ezt láthatjuk a politikai szervezetek háza-táján is. A tárgyak: PR elmélet és van külön gyakorlat is, ahol a technikák és készségek fejlesztése történik. Tanulnak a hallgatóink arculatelméletet, médiaismeretet, projekt tervezést és kutatni is kiképezzük őket.

Milyen az órák légköre, menete?

Sz. P.: Szerintem jó, de erről a diákokat kellene megkérdezni. Gondolom, tanára válogatja. Nálam egyszerű, én felnőtt emberként kezelem a diákot, mindaddig, amíg ennek az ellenkezőjét nem bizonyítja. Én szeretem a párbeszédet, nem tilos kérdezni, sőt arra próbálom rávenni a diákjaimat, hogy gondolkodjanak, és lehetőleg ne a sablonok alapján! Több éve letisztult tematika alapján mennek az órák, a struktúra bevált, apróbb csiszolásokat végzünk csupán évente rajta. A tematika minden év elején meghirdetésre kerül, előre ismerhetik a hallgatók, hogy melyik órán mi fog történni.


Be kell-e járni az órákra? Milyen a szemináriumok/előadások aránya? Gyakorlatias-e az oktatás?

Sz.P.: Sajnos, a képzés jelenleg még elméleti túlsúlyos, azaz többségben vannak az elméleti ismeretek, legalább is az első félévben. A második félévben már vannak szemináriumok, ezek alapvetően a gyakorlati ismeretek átadásáért vannak. Végül is, ilyen rövid órakeretben nehéz átadni, megismertetni egy ilyen színes szakmát, egy ennyire sokrétű szakmai gyakorlatot még csak vázolni is. Az órákra természetesen be kell járni. Aki kihagy egy órát, az azt reszkírozza, hogy elmulaszt valami olyant, amire később szüksége lehet.


Milyen a tanár-diák viszony?

Sz.P.: Megint csak a diákokat kell megkérdezni. A korábbi évfolyamok diákjaival a mai napig tartjuk a kapcsolatot, időnként összejárunk, és egy pohár sör vagy kávé mellett sokat beszélgetünk. Szerintem jó a viszony közöttünk, talán - meg merem kockáztatni – jobb, mint számos felsőoktatási intézményben.


Mennyire terhelő a szakirány? Milyen teendők vannak évközben (beadandók, prezentációk, zh-k)? Milyen nehéz a vizsgaidőszak?

Sz.P.: Ha a tananyagot és az áttekintendő ismeretek körét, az ezekhez kapcsolódó szakirodalmat tekintem, akkor az egyik legkeményebb szakirányról beszélünk. A PR interdiszciplináris tudományterület, ami azt jelenti, hogy számos – és különböző – tudományterületen kell a PR szakembernek jártasnak lennie, vagy ismereteket szereznie. Ez jó hír: nem kell szakbarbárrá válni nálunk. A rossz hír viszont az: ezért sokat kellene olvasni, sok irodalmat kellene megismerni. Azért használom a feltételes módot, mert tapasztalataim szerint a diákok – és ez nem csupán a mi szakirányunk hallgatóira igaz – manapság nem szeretnek olvasni, nem művelődnek, nem törekednek bővebb ismereteket szerezni. Kor-divat, vagy jelenség. Ebből adódóan, aki nem tanul folyamatosan, nem olvas irodalmat, annak vélhetően keménynek számít a vizsgaidőszak, hiszen nagy az anyag, vastag a könyv, és sok a számonkérendő ismeret. Annak, aki tanul, persze mindez nem okozhat nehézséget.
A vizsgaidőszakot, azt hiszem, megfelelően jellemzi, hogy viszonylag kevesen buknak nálunk. És ez nem azért van, mert "liberálisak" a tanárok, hanem azért, mert – a tapasztalatok szerint – erős a "csapat" a szakunkon. Már évek óta sok tehetséges fiatal jelentkezik hozzánk, olyanok, akik szeretik a kihívásokat. Év közben viszonylag kevés a zh, viszont számos beadandó dolgozatot kell készíteni, szinte minden tárgyból. Az elméleti ismeretek leadását követően igyekszünk már évek óta olyan gyakorlati feladatok elé állítani a hallgatóinkat, melyek nem fiktívek, hanem konkrét szervezetek konkrét kihívásai. Ettől érdekesek, és mellesleg a hallgatóink kitermelhetik első valós – és később lehivatkozható – referenciáikat is. Ennek egyre nagyobb szerepe van az elhelyezkedés során, egyre inkább igénylik a munkaadók az ilyen referenciákat.


Milyen elhelyezkedési lehetőségek vannak a szakirány elvégzése után? Milyen állást lehet kapni? Mennyire telített az adott területen a munkaerőpiac?

Sz.P.: A tapasztalataink szerint a hallgatóink kb. 70%-a a szakmában helyezkedik el:
ügynökségeknél, cégeknél, államigazgatásban, vagy non-profit szervezeteknél. A további kb. 30% pedig a szakmán kívül, vagy a társszakmákban kap állást, vagy teljesen más munkakörökben helyezkedik el. (Ennek szerintem több oka is lehet: egyrészt az egyéniségjegyek, másrészt a családi háttér és kapcsolati tőke is komoly szerepet kap az állás megválasztásában, vagy az első munkahely "megszerzésében".) A PR szakmán belüli állások törvényszerűen a junior munkakört jelentik: ezt a szakmát lentről kell kezdeni, a gyakorlati feladatok dominálnak. Szervezni kell, ügyeket intézni, adminisztrációt intézni, de számos izgalmas gyakorlati feladat jelent ugyanakkor tapasztalatszerzési lehetőséget, és kihívást is a kezdők számára.
Ha valaki tehetséges, és kamatoztatni is tudja a tanultakat, akkor a felkészültsége alapján viszonylag rövid idő alatt kap előrejutási lehetőséget, azaz dinamikus karrierre lehet számítani. Ez persze nagyon egyén-függő. Azt kell mondjam, hogy a piac telített, és ugyanakkor hatalmas fehér foltok vannak még ma is a magyar szakmában. A meglévő szervezeti keretekben mindig van mozgás. Ha prosperál és bővül a gazdaság, ha izgalmas fejlődés van a társadalomban, akkor nő a PR szakemberek iránti igény, míg a pangó gazdaságban, vagy recesszió körülményei között csökken ez az igény. Ebből az látszik a felszínen, hogy kevesebb képzett szakemberre van igény a piacon. Azonban ez nem feltétlenül a piac valós ítélete. Összetett a piac és a folyamatok is.
Véleményem szerint, az elkövetkezendő tíz-tizenöt évben várható robbanásszerű fejlődés a civil szférában, itt ugrásszerűen nő majd a PR szakemberek iránti igény. Pl. meg kell nézni, hogy hány önkormányzatnak van ma főállású PR szakembere. Kevésnek. Ugyanígy csak egy-két kórház rendelkezik ma még főállású kommunikációs szakemberrel. Azonban azoknak sem kell izgulniuk, akik nem kapnak kezdő állást a public relations szakmában, mert számos társszakmai területen: marketingben, humán erőforrás menedzsment területén, a kiterjedt háttériparágban szinte folyamatos az igény a felkészült, a PR-hez értő szakemberek iránt. Szerintem nagyon pechesnek kell lennie annak, meg persze egyéniség-problémáknak is közre kell játszaniuk abban, ha valaki nem tud elhelyezkedni a diploma átvételét követő néhány hónapon belül. Azt hiszem, e téren jobbak vagyunk ma a piaci átlagnál. Ez csak érzés, és a hozzám eljutó információk alapján érzett helyzet, nem készült még ilyen jellegű vizsgálatunk a pályakezdőinkről.