A világ legvörösebb városa - Úti élmények Moszkvából

Ez Moszkva, az Orosz Föderáció fővárosa. Ahol tavaly volt szerencsém 6 hétig tartózkodni. Na, de kezdjük az elején. "Hogy kerültél te Moszkvába, meg mit csináltál ott?" - Kérdezheted (te is) joggal!

Nos kevesen tudnak róla, de iskolánknak - sőt az összes magyar felsőoktatási intézménynek, ahol oktatnak orosz nyelvet - együttműködési megállapodása van az Állami Puskin Intézettel. Ez azt jelenti, hogy bárki aki felsőoktatásban oroszt tanul idegennyelvként, pályázhat egy államilag (orosz és magyar részről) finanszírozott ösztöndíjra. Nekünk közgazdászoknak 6 hetes nyelvi részképzésre lehet pályázni, de létezik 4 hónapos verzió sőt, 2 éves posztgraduális képzés orosz szakosoknak. A külkeren a kijutási feltétel csupán annyi, hogy előtte minimum egy szemeszterig kell tanulni oroszul, aztán ki kell tölteni egy orosz nyelvű űrlapot és leadni egy orosz CV-t. Ennyi. Aztán már csak várni kell. Jó sokat. Nekünk úgy három héttel a kiutazás előtt derült ki, hogy egyáltalán mehetünk. A pontos dátumot pedig csak egy héttel előtte tudtuk meg. Hiába, az orosz bürokrácia malmai lassan őrölnek.

A suli
Kezdjük mindjárt a leglényegtelenebbel, az oktatással. Mivel egy tanulmányi ösztöndíjról van szó, elengedhetetlen, hogy legalább a tanulás látszatát keltsük ottlétünk alatt. A magyar társaságot - a külkereseket leszámítva még kb. 50 magyar diák tanult ott - először két részre osztották. Közgazdászokra és bölcsészekre, aztán persze tudás szint szerint is átszűrték. Sajnos a legtöbb magyart közös csoportokba és közös koli szobákba rakták, ami nem tett jót a nyelvgyakorlásnak. Mellesleg maga az oktatás annyira nem vészes. A hét négy napján 3x60 percet kellett lehúzni az iskolapadban, amibe senki se rokkant bele, de természetesen az órák látogatására senkit sem kényszerítettek fegyverrel.

A koli
A kettő gyakorlatilag egy és ugyanaz, hiszen egybe vannak építve, illetve a koleszban is rendkívül sokat lehet tanulni (mondjuk úgy, hogy ott folyik a "gyakorlati oktatás"). Leginkább a Bábel tornyához lehetne hasonlítani, 14 emeletnyi multikulturális káosz és erkölcsi fertő. Hogy csak azokat a nációkat említsem akikkel ittam pertut, románok, bosnyákok, afgánok (igen, velük is lehet inni, a közhiedelemmel ellentétben), malájok, franciák, oroszok és persze magyarok. Akik még voltak, de nem ittam meg velük a pertut - hangsúlyozom nem rajtam múlott -, kínaiak (sokan!), thaiok, lengyelek, törökök, vietnamiak, szerbek, bolgárok, ghánaiak és még sokan mások.
A kollégium egyéb extrái: 2 darab ping-pong asztal, egy darab tornaterem, egy darab büfé (értsd kocsma), csocsó- és biliárd asztalokkal, egy darab kisbolt, egy darab "internet kávézó". Ja igen, a legfontosabbat majd ki is hagytam! Minden pénteken "gyiszkótéka", ahol az orosz pop- és szeszipar legkiválóbb termékei segítségével fejleszthettük a nemzetközi kulturális kapcsolatainkat.

A vörös város
Az oroszokról és a hazájukról azt hiszem elég sok markáns sztereotípia él bennünk. Egy viszont biztos, annyian vannak mint az... Már a megérkezéskor láthattuk, hogy a Sheremetyevo Nemzetközi Reptér kb. hatszor akkora, mint egész Ferihegy. Mint már említettem a város hivatalosan jegyzett lakossága is több egész Magyarországénál, viszont ha az agglomerációt és a nem regisztrált lakosok becsült számát is hozzácsapjuk akkor egy kb. 18 milliós számot kapunk. Aki Budapesten szitkozódik a dugók miatt, annak javaslom, hogy tegye meg az említett reptértől a külvárosig tartó 50 km-s utat autóval 3 óra alatt és akkor lesz fogalma róla, hol kezdődik a közlekedési dugó. Ugyanez áll a tömegközlekedésre is!
Az óriási méretek mellett Moszkva az óriási kontrasztok városa. Itt békés vadházasságban él egymás mellett az oligarcha és a junkie punk, a sötétített ablakú hetes BMW és a kocka-lada, a szocreál panelház, a csillogó üvegborítású luxus felhőkarcoló és a XIX. századi bérpalota.
Moszkva térképére ránézve darts táblára emlékeztető koncentrikus köröket láthatunk. Így a szüleink képeslapgyűjteményéből ismerős Vörös tér a hagymakupolás Vasilij Blazseny Székesegyházzal és a Kreml vörös bástyáival szinte pont a város mértani közepében található. Onnan kifelé haladva egyre ritkulnak az aranyozott kupolájú székesegyházak. Ezzel exponenciálisan nő a panelházak gyakorisága. Ám az ottani tömbök jóval nagyobbak a magyarországi testvéreiknél. Itt inkább a 20 és 30 emeletes modellek dominálnak. A moszkvaiak pedig valami perverz módon vonzódnak a különféle ipari karácsonyfa villogókhoz és neon reklámokhoz, amik gyakran díszítik az ilyen monstrumok homlokzatait. Elég viccesen néz ki az új Arbaton, a 30 emeletes panelek sora körbefuttatva csillogó-villogó neon szentjánosbogarakkal, a házak aljában pedig luxus butikok fényreklámjaival. Budapesttel ellentétben Moszkva szinte teljesen sík terepre épült. Egyedül a Veréb hegy magasodik ki a városképből, tetején a Lomonoszov egyetem óriási "sztálini barokk" épületével. A várost a Moszkva folyó osztja ketté, akarom mondani sokfelé, ez a Dunával ellentétben ugyanis nem egyenesen, hanem ökörhugyozás módjára folyik át a városon, sok- sok csatornával, mellékággal és félszigettel.
Moszkvában egyébként pénzért minden megvehető. Persze kérdés mit akarunk venni és mennyink van rá, hisz az orosz főváros 2007-ben másodszorra nyerte el a "Világ legdrágább városa" címet. Rég elmúltak azok az idők, amikor sorbaállás és jegyrendszer határozta meg a kiskereskedelmet. Ma a Bentleytől a 2 millás bundán át a legújabb iPodig mindent lehet itt kapni. Emellett minden aluljáróban van legalább egy DVD-és, egy ékszerész, egy mobiltelefonos, egy éjjel-nappali ABC és egy pénzváltó.

Hova, merre?
Miután letudtuk az olyan kötelező turistaköröket, mint a Vörös tér és környéke: GUM Áruház, plusz Vaszilíj Blazseny Székeszegyház (tudjátok az a hagymakupolás a képeslapokról) plusz Isztorícseszkíj Múzej (történelmi múzeum szemben a hagymakupolással) plusz Kreml plusz stb. Majd megtekintettük a VDNH-t (régi szocialista Expo-park) és az Osztyapenko TV-tornyot (Eurázsia legmagasabb építménye), a Krisztus Megváltó Székesegyházat, a Tolsztoj házat, a Lenin Mauzóleumot (igen, be lehet menni ingyen, a "Mester" köszöni szépen jól van), a Tretyekov galériát, a Győzelem Parkot és már az összes múzeummal, székesegyházzal tele a hócipőnk - sőt, még egy eredeti orosz gőzfürdőben is voltunk - akkor ideje belenézni a moszkvai éjszakába.
Szórakozást tekintve a város szinte minden igényt kielégít. Vannak hiper-exkluzív helyek, ahova minimum E szériás mercivel kell érkezni, hogy beengedjenek. Vannak inkább diákokra és egyszeri turistákra szakosodott hip-hopos/r'n'b-s helyek, de találhatunk "alteresebb" d'n'b, breakbeat vagy esetleg ska-punk felhozatalt kínáló klubokat. Mellesleg arra készüljünk fel, hogy Moszkvában sajnos nincs éjszakai tömegközlekedés, tehát vagy reggelig maradunk vagy taxizunk. (A hazasétálás az említett távolságok miatt ki van zárva.) Megfigyelésem szerint az éjszakai élet egy cseppet drágább (minden árkategóriában), mint Budapesten, de semmivel sem kockázatosabb. A közhiedelemmel ellentétben a moszkvai közbiztonság elég stabil, ottlétünk alatt egyetlen magyart sem késeltek/loptak/erőszakoltak meg, inkább a kötekedő, baksisra éhező rendőröktől kellett tartani.
Mellesleg ide még néhány szót a közlekedésről. A moszkvai tömegközlekedés jó. Busszal, trolival, metróval gyakorlatilag a metrópolisz bármely pontjára eljuthatunk (de persze csak hajnali 1-ig). Emellett gyakorlatilag akármelyik nem páncélozott, nem sötétített ablakú gépjárművet leinthetjük és némi alkudozás után az is elvisz akárhova (a taxióra úgy általában ismeretlen). A metróra viszont még vissza kell térnem! A moszkvai metró külön fogalom! Kezdjük ott, hogy míg Pesten egy csóri negyedik vonalat nem képesek megépíteni, addig ott 12 vonal van 176 állomással, amit még bővítenek. Naponta átlagosan 6,8 millió ember használja, hossza összesen 292 km. Egyébként a budapestiek otthon érezhetik magukat rajta, mert a szerelvények nagy része ugyanolyan kék kocsikból áll, mint itthon. Az állomások viszont sokkal grandiózusabbak, sokukat gipsz stukkók, szobrok, csillárok, márvány burkolat és a szocialista realizmus remekművei díszítik.

Kaja, pia, (Téli) Olimpia
Oroszországról mindenkinek azonnal a vodka jut eszébe. Nem véletlenül. Az oroszok szeretnek inni és tudnak is. Igazi vodkát pedig csak Oroszországban lehet inni, aminek a címkéjén latin betűk vannak, az már rég nem jó. Vodka mellett sörben is nagyon otthon vannak a ruszkik, különféle helyi sörökből hatalmas a választék. A leghíresebb márka a Baltyika ennek a különlegessége, hogy 0-9 számozott altípusai vannak, ami azt jelzi, körülbelül mekkora az alkohol foka. Emellett rengeteg különféle alkoholos üdítő (un. breezer) kapható mindenféle színben és ízben, de lehet előrekevert vodka-narancsot, gin-tonikot vagy épp alkoholos energia italt is kapni. Akkor pedig majd hanyatt estünk, amikor az egyik szupermarket polcáról ránk köszönt egy üveg Tokaji, majd egy üveg Szekszárdi Kékfrankos. Tulajdonképpen minden, ami öl, butít, nyomorba dönt, károsítja Ön és környezete egészségét rendívül nagy választékban és elég olcsón kapható mindenhol. Ennek ellenére 2003-ban az egy főre jutó szeszfogyasztásban Oroszország "csak" a 15. helyen végzett (míg kis hazánk a 2-on). Nem alkohol, de illik kipróbálni az orosz teát - amit persze nem a tajgákon termesztenek -, és a kvaszt ami egy gabonából erjesztett alkoholmentes üdítőital, az íze valahova a barna sör és a menzás kakaó közé tehető.
Az orosz vodka sokkal jobban csúszik mint az itteni "vodkaízű szeszes italok". Azonban ha el akarjuk kerülni a macskajajt, feltétlenül enni kell hozzá valamit. A leggyakoribb vodka-korcsolya a savanyú uborka, olajos konzerv hal, vagy a sima barna kenyér, lényeg, hogy valamit rakjunk melléje a hasunkba.
Haladjunk is tovább az élelmiszerek vonalán! A két legismertebb orosz nemzeti specialitás a borscs (céklaleves) és a scsí (káposztaleves) mellett még érdemes megkóstolni a pirogot (péksütemény félúton a lángos és a fánk között húsos, káposztás, sajtos vagy egyéb töltelékkel), a szamjszát (háromszögalakú leveles tésztára hajazó sütemény többnyire hússal töltve), a pilményit (húsos dereje) és a blincsíkit (palacsinta féleség). Ugyanakkor kihagyhatatlan utcai kaja a saurma, az "orosz girosz", a másik meg a fagyi, amit még mínusz 10 fokban is simán nyalogatnak sétálás közben. Különösen jók még a ruszkik különféle halételekben, tengeri herkentyűkben, a kaviár meg a százféle konzervhal mellett népszerűek a sózott, füstölt, pácolt halak, amiket sütés-főzés nélkül lehet enni. Jellemző úgy általában az orosz mentalitásra, hogy nem nagyon ismerik a "kis adag" fogalmát (pl. a helyi mekiben sincs ilyen, igaz, hogy menük sincsenek). Egyébként a meki helyett (ami ott Макдоналдс-ként fut), ha már feltétlenül gyors kajára vágyunk, érdemesebb meglátogatni Mu-Mu vagy a Kruzhka önkiszolgáló étteremláncok egyikét, esetleg a Teremokot vagy a Kroska-kartoskát. Az előbbi orosz palacsintákra, a másik mindenféle krumplis kajára specializálódott.

Kultúrsokk
Egy kicsit még a gasztrónál maradva, számomra az egyik legnagyobb kultúrsokk az volt, hogy az oroszok nem nagyon járnak kocsmázni. (Persze vannak "Pubok" meg hasonlók a belvárosban, de olyan helyeket, mint nálunk a Faló vagy Stefi Néni Kiskocsmája sehol sem találni). Ennek oka, hogy Oroszországban nem alakult ki olyan irodalmi-kávéházi-kocsmai kultúra mint Pesten vagy Bécsben. Itt az írók, költők, értelmiségiek inkább egymáshoz jártak át esténként, hogy némi ital mellett megvitassák az irodalom és közélet aktuális kérdéseit (talán ez a titkosrendőrség nagy hagyományaira is visszavezethető). Tehát az oroszok máig otthon vagy az utcán fogyasztják napi betevőjüket.
A másik komoly sokk magyar ember számára az utcai köpködés, avagy a zsebkendő használatának gyakori mellőzése. Elég hervasztó, amikor egy kisbundába és miniszoknyába öltözött sudár lányka eltipeg mellettünk és akkorát turházik, hogy azt bármelyik kubikos megirigyelhetné. Mellesleg az oroszok büszke és barátságos emberek. Büszkék a nemzetiségükre, a kultúrájukra (Tolsztojra, Dosztojevszkíjre, Muszorszkíjra, Csajkovszkíjra, Csehovra, Gogolra, Siskinre, stb.) és nem azonosítják magukat a volt Szovjetunióval annak ellenére, hogy a múlt relikviái mindenhol megtalálhatók. Barátságosak, mert a vendégjog és a barátság náluk szentnek számít. Elsőre, főként az utcán ridegeknek és faragatlanoknak tűnnek, de mihelyst csak egy félórát beszélgetsz velük négyszemközt, már az egész szívüket hajlandók kiönteni. Szeretnek hallgatagnak, melankolikusnak látszani, de amint megered a nyelvük rengeteget tudnak locsogni, főleg olyan lényegtelen témákról, mint az időjárás, a politika vagy a foci. Mellesleg az orosz lányok világszépek és ők is nagyon barátkozósak. (Az orosz fiúkról ilyen téren nem tudok nyilatkozni, akit érdekel nézze meg magának!) Annak ellenére, hogy tudnak nagyon heves vérmérsékletűek is lenni, az utcán nem szokás hangosan beszélgetni vagy nevetgélni. Szintén nem szeretik a felületességet és a hamis udvariaskodást. Például az orosz híradóban a bemondó mindig pókerarcot vág, az emberek naponta csak egyszer köszönnek egymásnak, a közértben és a bankban sem divat a 24 karátos amerikai műmosoly. Viszont ha az orosz vodka, az orosz lányok, az orosz tél és az orosz balett világhírűek, akkor az orosz bürokráciának is annak kell lennie! Semmit se lehet elintézni úgy, hogy ne pecsételtessünk le előtte két űrlapot három példányban öt különböző helyen, hogy aztán a végén az egészet kidobhassuk a francba, mert senki se fogja kérni (kivéve, hogy ha nincs meg). A formalitások mellett kedvelik a külsőségeket is, az eleganciát, a lukszust (nőket smink, Gucci táska és irhabunda nélkül alig lehetett látni, ahogy férfit se nagyon aranylánc nélkül). Kulturális szempontból igazi Kelet-Nyugat találkozó. Nem véletlen, hogy a címerben a kétfejű sas két ellentétes irányba néz.

Mindent egybevetve Moszkva - és Oroszország - egy nagyon különleges és sok szempontból ellentmondásos hely. Annyi biztos, hogy érdemes megismerkedni ezzel a számunkra kiemelt fontossággal bíró országgal, annak népével és kultúrájával.

Kapcsolódó linkek: Puskin Intézet, Hostel.ru - diákszállás kereső, TimeOut.ru - moszkvai programkalauz, The Moscow Times Online - a Times helyi angolnyelvű kiadása, Puskin Intézet az iWiWen sok hasznos infóval