Moszkva
|
Írta: Lafi | 2004. 04 22. |
Hollandia helyett Moszkvába kalandoztunk, ahova nemrég érkezett meg
Sanyi, hogy felderítse a terepet. Bizonyára sokatokat érdekel, hogyan
is mennek a dolgok arra felé...
Sanyi tollából:
Hát, szóval repültünk egy keveset, mondjuk 2 és fél órát. És itt lettünk. A reptér eléggé érdekes volt: egy erdő közepén szögesdróttal körbekerített komplexum. Kitöltöttünk kb. 600000 lapot, vámnyilatkozatot és egyéb ilyen érdekes dolgot, aminek utólag a fele sem kellett, na hát így jártunk. Ja ahhoz képest, hogy mindenki beszél valamilyen szinten oroszul, mindenki mindent angolul töltött ki :)
Na, hát ezzel is megvoltunk gondoltuk, megyünk, aztán majd kiderül, hányan vagyunk, honnan és a legfőbb - hova megyünk. Így is lett. Kint fogadott minket egy tipikus orosz bábuska kendővel a fején és abban a tudatban volt, hogy senki sem beszél oroszul ezért kézzel-lábbal kezdett mutogatni, szegény hoppon maradt, ezért egy páran megnyugtattuk, lehet ezt oroszul is. Egyébként kb. 60-an vagyunk 12 fősuliról és egyetemről.
Emlékeztek gyerekkorunk Ikarusaira, amelyikben a fejed fölött hálós csomagtartó van... (hatásszünet) Na, olyannal vártak minket. Elhangzott egy-két vélemény, mely szerint itt akkor minden olyan, mint otthon, csak 10 évvel ezelőtt, hát nemt’om, lehet.
Átutaztuk a fél várost, és megérkeztünk a Puskin intézethez, hogy itt aztán milyen kavar volt...! Kiderült, hogy kevesebb a szoba, mint ahányan vagyunk, mert éppen felújítanak egy szintet (a koli 14 emeletes szocreál csoda). Ezért sokunkat valami ismeretlen cserediák mellé akartak tenni, engem pl. egy arabhoz, vagy kínaihoz (ima a csodaszőnyegen minden reggel 5-kor, mi?!) A végén valahogy mégis egy magyar sráccal kerültem egy szobába. Apropó szoba, hát kb. olyan, mint a PSZF koliban, csak van hűtő, meg fürdőszoba; az épület hasonlóan lelakott, de ami nekem teljesen furcsa: csend van, és nincsen füst. A dohányzás tilos és ezt komolyan is gondoljuk, ami pozitív. A szobám a nyolcadikon... bepakoltunk, elmentünk pénzt váltani, és venni valami kaját meg egy-két edényt.
Na, itt hadd meséljek a környékről. Szóval egy hatalmas lakótelep közepén vagyunk, ami valamiért mégsem olyan nyomasztó, mint otthon lehetne, a különböző háztömbök (nem láttam két egyformát) és a nagy terek miatt. A változatosság kedvéért a koli mögött is van egy kisebb erdő. Este elkezdtünk ismerkedni a népekkel a helyi bárban, a koli földszintjén: találtunk kapásból egy rakás lengyelt, akik úgy vártak minket, mint a megváltót, hogy miért, azt nem tudom. Van még egy-két román (kb. 40), meg szlovák és egy mali sráccal is találkoztunk, akinek a bácsikája elnök szeretne lenni otthon Maliban, a srácot meg utaztatja a világban... Tegnap kiugrottunk a Város térre, sajnos már este volt, de szépen kivilágították, ha nem is nappali fényárban, de majdnem. Én valahogy nagyobbnak képzeltem, de azért így sem kutya. Kár, hogy „Apánkat” renoválják, új öltöny meg minden... Megnéztem volna. Na röviden, az első nekifutásra ennyi történt. Hamarosan folytatom... :)
Hát, szóval repültünk egy keveset, mondjuk 2 és fél órát. És itt lettünk. A reptér eléggé érdekes volt: egy erdő közepén szögesdróttal körbekerített komplexum. Kitöltöttünk kb. 600000 lapot, vámnyilatkozatot és egyéb ilyen érdekes dolgot, aminek utólag a fele sem kellett, na hát így jártunk. Ja ahhoz képest, hogy mindenki beszél valamilyen szinten oroszul, mindenki mindent angolul töltött ki :)
Na, hát ezzel is megvoltunk gondoltuk, megyünk, aztán majd kiderül, hányan vagyunk, honnan és a legfőbb - hova megyünk. Így is lett. Kint fogadott minket egy tipikus orosz bábuska kendővel a fején és abban a tudatban volt, hogy senki sem beszél oroszul ezért kézzel-lábbal kezdett mutogatni, szegény hoppon maradt, ezért egy páran megnyugtattuk, lehet ezt oroszul is. Egyébként kb. 60-an vagyunk 12 fősuliról és egyetemről.
Emlékeztek gyerekkorunk Ikarusaira, amelyikben a fejed fölött hálós csomagtartó van... (hatásszünet) Na, olyannal vártak minket. Elhangzott egy-két vélemény, mely szerint itt akkor minden olyan, mint otthon, csak 10 évvel ezelőtt, hát nemt’om, lehet.
Átutaztuk a fél várost, és megérkeztünk a Puskin intézethez, hogy itt aztán milyen kavar volt...! Kiderült, hogy kevesebb a szoba, mint ahányan vagyunk, mert éppen felújítanak egy szintet (a koli 14 emeletes szocreál csoda). Ezért sokunkat valami ismeretlen cserediák mellé akartak tenni, engem pl. egy arabhoz, vagy kínaihoz (ima a csodaszőnyegen minden reggel 5-kor, mi?!) A végén valahogy mégis egy magyar sráccal kerültem egy szobába. Apropó szoba, hát kb. olyan, mint a PSZF koliban, csak van hűtő, meg fürdőszoba; az épület hasonlóan lelakott, de ami nekem teljesen furcsa: csend van, és nincsen füst. A dohányzás tilos és ezt komolyan is gondoljuk, ami pozitív. A szobám a nyolcadikon... bepakoltunk, elmentünk pénzt váltani, és venni valami kaját meg egy-két edényt.
Na, itt hadd meséljek a környékről. Szóval egy hatalmas lakótelep közepén vagyunk, ami valamiért mégsem olyan nyomasztó, mint otthon lehetne, a különböző háztömbök (nem láttam két egyformát) és a nagy terek miatt. A változatosság kedvéért a koli mögött is van egy kisebb erdő. Este elkezdtünk ismerkedni a népekkel a helyi bárban, a koli földszintjén: találtunk kapásból egy rakás lengyelt, akik úgy vártak minket, mint a megváltót, hogy miért, azt nem tudom. Van még egy-két román (kb. 40), meg szlovák és egy mali sráccal is találkoztunk, akinek a bácsikája elnök szeretne lenni otthon Maliban, a srácot meg utaztatja a világban... Tegnap kiugrottunk a Város térre, sajnos már este volt, de szépen kivilágították, ha nem is nappali fényárban, de majdnem. Én valahogy nagyobbnak képzeltem, de azért így sem kutya. Kár, hogy „Apánkat” renoválják, új öltöny meg minden... Megnéztem volna. Na röviden, az első nekifutásra ennyi történt. Hamarosan folytatom... :)
