Az én Soundom

Csütörtök reggel érkezünk a fesztiválra, már 10-kor komoly sátras hátizsákos tömeg fogad minket. Beengedés csak déltől, addig nézzünk körül. Hamar felfedezzük a közeli ABC-t, ez még hasznos lehet a későbbiekben. Barátságos biztonsági embertől érdeklődök a sajtós konténer felől, elenyésző sikerrel. Némi keresgélés után azért előkerül, megvan a karszalag is. Alig teszem fel, egy osztrák srác máris 30 rongyot ajánl érte. Barátságos mosollyal és ékes angolsággal közlöm vele: no way man! Hiába, már a feszt előtt egy nappal teltházat jelentettek a szervezők, a jegyárak ezt követően az egekbe szöktek. A neten 50 ezerért, a helyszínen a pofátlanabbja 70 lepedőért kínálta a napijegyet. Van egy olyan érzésem, hogy jövőre egész iparág fog erre épülni, melyet csak a balatoni lángososhoz lehet majd hasonlítani: csillagászati áron gyorsan nagy bevételre szert tenni. Node, aki előrelátó volt az délben hatalmas ovációt követően birtokba vehette a campinget és megkezdődhetett a 4 napos arconpörgés.

Első nap még félgázon üzemel a fesztivál, egy-két kisebb színpadra szerveztek csak fellépőt. Tiszták a vécék, nincsen sor a kajáldák előtt, kényelmesen el lehet férni mindenhol. A Sound ugyanis prémiumfesztivál, ez az első este még érződik is. Az idő előrehaladtával azonban veszít eredeti csillogásából, de üsse kő, nem kórházba jöttünk. Kicsit körülnézünk, mit is lehet itt kapni: 4 deci Hejneken 450-ért, fél literes dobozos 550-ért. Rézangyal pálinka 800-ért, éppen ehető gyros 700 HUF. Megállapítottuk, hogy itt már javában az euro bevezetésére készülnek, miután egy havi alap ösztöndíjat sikerült eltüntetni rövid idő alatt. Első esti bemelegítésnek Mandy-n lötyögünk egy kicsit a „Téonlájnon”, majd a reggelt az MR2 Petőfi sátorban köszöntjük Erdélyi Zsolt Superman mókás kis szettjével.

Délelőtt megállapítom, hogy a sátorállítás komoly tudomány és sokat kell még tanulnom, hogy profin menjen. Hosszas keresgélés után ugyanis sikerült olyan penge helyet találnom, ahova csak 8-tól 2-ig süt a nap, tehát alvás az felejtő. Akkor irány a part, hűs szél az árnyékban, hűs sörökkel, itt valahogy kihúzzuk a napot. Este úgy döntünk, inkább pihenősre vesszük a figurát és elnézünk a Red Lounge-ba Deladap koncertre. Lájtolásra tökéletes, a frontemberük pedig Garay tanár úrra hasonlít (bár lehet csak a sötét meg a báritalok miatt tűnt úgy :). Hamar jó hangulatunk kerekedik, úgy döntünk maradunk tovább Russkaja-n. Ez volt az az együttes, amelyik nem nagyon illett be a sok DJ közé, de magasra tette a lécet nálam a további fellépőket illetően. Elképesztő bulit csináltak nem csak a zenéjükkel, hanem azzal is, hogy bevonták a közönséget a produkcióba és egy nagy játék kerekedett a végére. A koncert után nem győztük csavarni a vizet a pólónkból.

A Balaton Sound remek lehetőséget kínált, hogy tökélyre fejlesszem az ugráló tömegben való sms írást meg az üvöltve telefonálást. Sajnos, ha az ember több társasággal van lent és egyszerre több helyen akar lenni, akkor a vége az lesz, hogy smseket írogatva rohangál egyik helyről a másikra és közben lemarad mindenről. Így sikerült lecsúsznom a szombati Orishas-t, Gentleman-nek pedig a végére értem oda. Bizonyára jó koncertek voltak… Csalódottságomat némiképp pótolta Krafty Kuts kemény break-je, így végülis egy 600 Ft-os hotdog után jobb szájízzel mentem fogat mosni, aztán meg aludni (haha).

Lassan eljött az utolsó nap is, bár akkor már úgy voltam vele, hogy talán nem is baj. Leharcoltan, de emelt fővel álltam az utolsó kemény éjszaka elé. Délután némi kavarodást okozott, amikor a szervezők bejelentették, hogy komoly vihar várható. Találgattunk, hogy végül lesz-e Fatboy vagy sem. Vihar szerencsére nem volt, Fatboy pedig lett. A nagyágyú szettjéről megoszlanak a vélemények, van aki szerint túl populáris volt, van aki szerint nagyot szólt. Én valahol a kettő között éreztem, de inkább a „nagyot szólt” felé eltolódva. Tény, hogy nem az a big beat Fatboy volt, akit a többség várt, node mindenki változik az idők során. Fellépése előtt pedig arra a kérdésre, hogy mit fog játszani, ezt válaszolta: azt, amit az emberek hallani szeretnének. Így is lett.

Az utolsó hajnalon már csak egy kiadós alvásra vágytam, semmi másra. Irány haza, fürdés, alvás, alvás, alvás. Viszont, mikor kedden kipihenten felébredtem, már mentem volna vissza. Hiányzott a nyüzsgés, mozgás, haverok, balcsi, hejneken, témobájl, easylife, buli… egyszóval a Balaton Sound. Szerintem már most elkezdek spórolni, hogy jövőre is ott legyen a helyem!

(Képek a galériában)

Oszd meg a véleményed másokkal. (0 hozzászólás)